Észreveszem, hogy már régóta kiadó az életem,
A főbérlőt nem ismerem, az albérlők pedig jönnek és mennek… Nem is beszélve a vendégekről. Millió szín, hang és forma. Ma már világos, hogy ezek az albérlők csak a tulajdonos álmában léteztek. De ki a tulajdonos, még sosem láttad, és senki sem ismeri. Beszélnek róla ezt, azt, de még senki sem találkozott vele.
Mégis furcsa belátni, hogy évekig fogalmam sem volt róla, hogy kiadó volt az életem. Elkezded takarítani a lépcsőházadat, és rájössz, hogy rozoga a korlát, egy-egy lépcsőfok pedig mozog, az egész pedig középen van kijárva… ott AHOL mindenki jár.Megmondták ám neked, hogy miképp takarítsd, vagy hozd rendbe, bizony! megvan annak a rendje és módja. Persze ezt mindig valaki más találta ki, aki hallotta valalkitől, hogy így kell. elég csoda krémmel bekenni a sebet és az begyógyul, mit számít, hogy hol szerezted?
egyébként a saját lépcsőházad takarítod? Nem lehet, hogy szomszéd házba mentél be véletlenül?
Tiéd az egész ház, mégsem ismered. nem tudod melyik út visz a padlásra, és azt sem, hogy hol a kulcsa. Mégis büszkén árulod a házad és kevéj arroganciával srófolod fel a bérleti díjakat. Hajtod be a felújítások árát!
Egy csőtörés eláztatta a pincét! Az egész lakóház kissé megsüllyedt… Nem baj fel lehet állni, még ebből is. A fő, hogy senki se tudjon róla… A tulajdonost nem láttad még soha, csak küldöd neki az elszámolást negyed évente. Azt kell most megcsinálni, hogy maszekban gyorsan valaki kenje ki a pince helységet, lehetőleg a régi színére, de legalábbis valami megszokottra, nehogy valakinek szemet szúrjon.
…Ámodban pedig azt éled meg, hogy te csak az albérlő vagy, annyira valóságos ez az álom, hogy így is élsz álmodban. Peckes kis albérlő vagy, hetyke, aki “ismeri” a jogait, és betéve tudja a házirendet…Na jó! de ki írta a házi rendet? (közben fogalamd sincs, hogy midnez csak álom, és nemsokára “felébredsz”, hogy aztán megitn visszaaludj) … mindne estre tanácsos betartani, ezt már a jóságos Mari néni szomszéd is megmondta, mikor berúgtad gyerekként labdával a konyha ablakát. Már akkor is megmondta a “bölcs” Mari néni, hogy “csinálj amihez kedved van, csak ne hangoskodj, ne rohangálj, ne szedjél fel semmit a földről, ne kérdezősködj állandóan, időben menj aludi, és edd meg mind ami a tányérodra lett rakva…”
aztán persze “felébredek”, és megint azt képzelem, hogy én vagyok ennek az ismeretlen háznak a főbérlője… úgy érzem szerencsés vagyok… évekkel ezelőtt még csak az egyik kiadó lakás “gardróbját” béreltem, úgyhogy nagy előrelépés ez. Akkoriban történt, hogy egy idegen idős bácsi tévedt a ház udvarára, átutazóban volt, csak meg szeretett volna pihenni az árnyékos kertben. Ő mesélt nekem, hogy a világban járva kelve látott egy és mást, de a legnagyobb furccsaság mégis az volt, hogy számtalan házban megszállt, ahol több emelet volt, emeletenként 5-10 lakással, lakásonként 3-4 helyiséggel, a tulajdonos mégsem tudott ezekről az emeletekről, és ezekről a lakásokról és ezekről a szebbnél szebb szobákról. Csupán az alagsori mosokonyhában lakott, egy szobán osztozott 10-ed magával. rettentő fucsa jelenség- mondta nekem az öreg.
“Az emberek, nem ismerik a lakásaikat, sőt időnként még azt sem tudják, hogy ezeket a lakásokat kiadták, midneféle bérlőknek, akik hol pirosra, hol kékre festik a bejáratot, hol mintás, hol pedig sima tapétát tesznek fel az ebédlőben, de sosem ugyan azt.”
MOST! pedig felébredve állok itt, egy kietlen sivatagban, körbe nézek és még csak egy terep tárgyat sem látok, a homok és ég körvonalban összeér, végtelen panoráma kép ez. A ház sehol, csak álmodtam… az a sok év amit a csinosításával töltöttem tova szállt, a sok ábránd, hogy majd egyszer megveszem tova tűnt. Az a ház sosem létezett. Aludtam, mély álomban. A fő, hogy felébredtem! Ez több, mint amire számíthatok…
Legutóbbi hozzászólások